2011. január 30., vasárnap

Központozás, idézés és párbeszéd

Számos helyen fellelhető az interneten a központozás témaköre. Aki írásra adja a fejét, nem kerülheti el, hogy legalább az alapokkal ne legyen tisztában, és az írás alapja – már a fogalmazáson, értelmes mondatok kiötlésén túl – egyrészt a helyesírás, másrészt a helyesírásnak egy kevésbé jól definiált része: a központozás.
Ebben a cikkben igyekeztem összegyűjteni némi információt a témával kapcsolatban, így a következőkben ezek olvashatók. Elöljáróban még annyit szeretnék elmondani, hogy az itt található szövegek nagy részét magam is az internetről gyűjtöttem össze, bár ebben a formában, így egy csokorba szedve, remélem, könnyebb benne eligazodni, mintha az AkH. (akadémiai helyesírás) jelenleg érvényes 11. kiadásának oldalait böngészné az ember, bár a lényeges tudnivalók ott is megtalálhatók. Mellékesen jegyzem meg, hogy a központozás sem mint fogalom, sem mint önálló szó nem található meg a könyvben, lehet, hogy éppen emiatt olyan nagy iránta az érdeklődés.

Decemberi fohász

Eddig sosem töprengtem a tél kezdetén azon, hogy mit is kérek karácsonyra. No, nem azért, mert nem volt szükségem soha semmire, nem is azért, mert annyira önzetlen volnék, vagy éppen hogy konok, és azt mondom: elég ha én adok másoknak, s csak nevetek a többiek görcsös igyekezetén, ahogy próbálnak a kedvemben járni. Nem ilyen okok játszottak közre; inkább csak a gondtalanság, a folyamatos kényelem, az ötvenévnyi elkényeztetettség, a hiányok hiánya, a szükség távolléte, de főként az a biztos és biztonságos élet, ami burokként óvott attól, hogy kérnem kelljen ahhoz, hogy megadassék.

Köszöntő

Köszöntelek az oldalamon!

Itt olvashatod majd az írásaimat, mondjuk, gőzöm sincs, hogy minek töltök fel ide bármit is, ami számomra értéket képvisel, már ha a belefektetett munkát minimálisan annak vesszük.
Az effajta blogokon előforduló olvasók felhasználók nagy része szellemi étvágytalanságban szenved, és képtelen elolvasni bármit, ami öt percnél több figyelmet igényel. A tapasztalat azt mutatja, hogy a bulvár és a pukkasztó hírek képesek csupán időről időre némi figyelmet követelni maguknak, és olyankor sem a lényeg jut el a szürkeállományig, hanem apró, jelentéktelen részletek lépik át az ingerküszöböt, s akkor aztán beindul a kommentelési láz.
Remélem, hogy ez a blog egy másfajta olvasói réteget talál majd meg, és mindnyájan elégedettek leszünk. A megjeleníteni kívánt tartalomnak megfelelően olyan vizuális témát és formázási beállításokat választottam, amely a magyar nyelvű könyvek tipográfiáját nagyjából lefedi, így könnyebb olvasni, mint az átlagos weboldalakon látható zsúfolt szöveget.
Először azt gondoltam, hogy kikapcsolom a kommentezési lehetőséget, és csak a "like" gombot és a közzétételt hagyom meg, de később meggondoltam magam. Megszavaztam a bizalmat mindenkinek, hogy értelmesen kifejthesse tetszését vagy nem tetszését. Amíg ezzel nem élnek vissza, addig nem korlátozok senkit a véleménye kifejtésében. Kérlek, ti se tegyetek így!
Jó szórakozást!